Az aradi vértanúkra emlékeztek a Kölcsey diákjai

Az 1849. október 6-án kivégzett aradi vértanúkra emlékeztek meg kedd délben, a nagy szünetben a Kölcsey Ferenc Főgimnázium diákjai. A röpke előadás címe „Az utolsó szó jogán" is lehetne.

A Bagosi Ilona tanárnő által felkészített fiatalok egyszerű, ám annál felemelőbb és meghatóbb módon ábrázolták a tizenhárom aradi hős sorstragédiáját. Elsőként a katonához méltó golyó általi halálra ítélt Kiss Ernő, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos és Schweidel József vonult a színpadra, majd következett a bitófán kivégzett Aulich Lajos, Damjanich János, Knezić Károly, Láhner György, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Török Ignác és Vécsey Károly. Mindannyian elmondták a nekik tulajdonított utolsó mondataikat, majd a Szózat eléneklésével ért véget a röpke ünnepi pillanat.

Előtte azonban megemlékeztek a Habsburg vérszomj további áldozatairól, a szintén október 6-án, Pesten kivégzett Batthyány Lajos miniszterelnökről, valamint a további három aradi vértanúról, az augusztus 22-én kivégzett Ormai Norbert honvéd ezredesről, az október 25-én kivégzett Kazinczy Lajosról (aki Kazinczy Ferenc nyelvújító fia) és az 1850. február 19-én kivégzett osztrák Ludwig Haukról is.

A történelmi igazsághoz tartozik továbbá, hogy Aradon további két szabadsághős lelte dicstelen halálát. Lenkey János honvéd tábornok megtébolyodott az aradi várbörtönben, ezért neki megkegyelmeztek és 1850. február 9-én lelte halálát Aradon. A cseh származú, németül beszélő Hruby Gyulát szintén Aradon végezték ki.

Magyarország teljhatalmú katonai parancsnoka, Julius Jacob von Haynau a kivégzések megszabott sorrendjét önkényesen megváltoztatta és Vécsey Károly büntetését azzal súlyosbította, hogy végig kellett néznie társai kivégzését, ezért őt akasztották fel utolsónak. A legenda szerint a vértanú tábornokok sorban elbúcsúztak egymástól, Vécseynek már nem volt kitől búcsút vennie, ezért a legenda szerint Damjanich holttestéhez lépett, és megcsókolta Damjanich kezét, bár ezt korabeli források nem támasztják alá. Mint ahogy a vértanúk utolsó mondataira sincs bizonyíték, azok megszövegezése vélhetően egy ismeretlen szerző alkotása valamikor a 19-századból.

A kivégzést követően elrettentésül az elítéltek holttestét közszemlére tették ki. Október 6-án este az agyonlőtt tábornokokat a sáncárokban, a felakasztott vértanúkat pedig a vesztőhelyen temették el. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették, ezért a felakasztottak testét levetkőztetve a bitófa tövébe helyezték, majd melléjük döntötték a bitófák oszlopait.

„Méltóságteljes főhajtás volt ez őseink előtt, méltó iskolánkhoz, magyarságunkhoz és nemzetünkhöz", köszönte meg az előadást Pataki Enikő igazgatónő.